Drága barátom

Mint tavasszal a zöldellő
dombok oldalán a hó,
olyan vagy drága barátom
ritka, tiszta és jó.
Mint a hazatérő fáradt
gólyák szerény fészke,
kitartó, erős, örök,
oltalmat nyújtó vagy te.
Mint Kalahárinak az
eső szele,
biztató, reményi
cseppekkel tele.
Mint a fa egy újabb
szilaj ága,
kitartón más
viharaira várva.
Mint a hős kalandor
Andersen meséiben,
olyan vagy, csak
nem oly régiben.
Mint egy pajkos
kis csikó,
akit látni
csak nevetve jó.

Jó, hogy vagy te is mellettem.
Megvédesz, biztatsz bármit is vétettem.
E sok öröm, jó gondolat és tett,
az évek során általad jobbá tett.
Igyekszem, bár kevésnek érzem
viszonozni minden szé vétked.
E lap sorain, ezek csak üres szavak,
melyek hű bajtársad szívéből szólnak.

/Béres Rékának sok szeretettel/